Névnap
Boldog névnapot kívánunk Karácsony, István nevű olvasóinknak!
Holnap János ünnepli névnapját.
Legfrissebb hír
Napi vicc
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán ****ban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögbõl, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledõ leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált:
"Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Ezzel nem akarom azt állítani, hogy öreg vagy, csak mások fiatalabbak
Kaposfői Tűzoltó Egyesület
Kaposfő községben, 1897-ben alakult a tűzoltótestület; legelső parancsnoka Pitz Gáspár volt. Erről hajdanán jegyzőkönyv is készült, de sajnos 1956-ban elégett. Tudvalévő, hogy Kaposfő (a volt Szomajom) községben németajkú lakosság is van. Bár egy a község, mégis: a helyi szokások egyik részét németfalunak, a másikat magyarfalunak mondták. A magyarfalusiak reformátusok, a németfalusiak pedig katolikusok. A községnek a második világháború végéig két tűzoltószertára is volt; külön a magyarfalusiaknak és külön a németfalusiaknak. A foglalkozást és kiképzést is külön tartották, de tűz esetén egy volt a község, ott nem nézték, hogy a károsult magyar- vagy németfalusi, ilyen esetben mindenki sietett a bajbajutott embertársán segíteni.
A háború előtti tűzoltóparancsnokok: magyarfaluban László János, németfaluban Wéber Ferenc. A háború után egy tűzoltótestület alakult, parancsnoka Wéber Ferenc 1948-ig. A háború alatt a felszerelés majdnem teljesen elveszett, az egész községben csak egy süllyesztett medencéjű kocsifecskendő és egy 600 literes favázas és fakerekű vizeslajt maradt. 1948-ban Wéber Ferenc a fiának, Wéber Jánosnak adta át a tűzoltóparancsnoki teendőket.
Wéber János, a testület új parancsnoka talált az egyik háznál egy régifajta kocsifecskendőt, ezt elhozatta a szertárba és ott egy kis költséggel kb. 700 ft-ból és sok munkával üzemképes állapotba, hozták. Így már két kocsifecskendővel tudtak kivonulni tűz esetén. Wéber János tűzoltóparancsnok 1951-ben sikeresen elvégezte a tűzoltóparancsnoki tanfolyamot, így a tanfolyam befejeztével többet foglalkozott a beosztottakkal. Ennek eredményeképpen 1953-ban beneveztek a Járási tűzoltóversenyre, kocsifecskendővel. Ezen a versenyen a kocsifecskendő kategóriában a második helyezést érték el. Jutalomképpen kapott az egyesület két öltöny egyenruhát. Ez volt az egyesület első egyenruhája.
1954-ben már egyenruhában tudtak megjelenni a versenyen. Ezen a versenyen az idegességtől egy kis hiba csúszott be és így csak a negyedik helyezést érték el. Betegség miatt 1955-ben nem tudtak megjelenni a versenyen, de 1956-ban már első helyezést értek el a kocsifecskendő kategóriában. 1950-től 1960-ig szerettek jönni a beosztottak a tűzoltó-foglalkozásra, mert a parancsnok igyekezett a kiképzést mindig változatossá tenni; alaki kiképzés, vizesgyakorlat, támadási gyakorlat stb... Ha a munkák jól haladtak, akkor még játékra is jutott idő (labdarúgás, kötélhúzás stb..) a tsz szervezéséig, tehát 1960-ig, amelyik családban tűzoltó volt, az a család mentesült a közmunka alól, tehát semmiféle közmunkára nem lehetett kirendelni a tűzoltót. A közmunkák a következők voltak: fogattal egész nap földet hordani útjavításra vagy a falu kenyerét elhozni Kaposvárról.
1957-ben kapott a község egy 400-as kismotorfecskendőt. Ez a motor egy perc alatt 400 liter vizet dolgozott fel. 1958-ban már motorfecskendővel neveztek be a járási tűzoltóversenyre. A kaposfői tűzoltók arról voltak híresek, hogy nagyon fegyelmezett testület volt. Ez annak köszönhető, hogy a parancsnok megkövetelte a fegyelmet és így nagyon szép eredményeket tudtak elérni. 1958-ban kezdtek foglalkozni az úttörőkkel is, azzal az elgondolással, hogy az utánpótlás is biztosítva legyen. A fegyelemnek köszönhető az is, hogy az úttörőcsapat éppen úgy, mint a felnőtt csapat szép eredményeket ért el. 1958 óta csapataink mindig az elsők voltak. A kiképzéseknél és a versenyre való felkészülésnél a parancsnok idejét és fáradságát nem kímélve, sokat foglalkozott a beosztottakkal, csakis így tudtak eredményes munkát végezni. 1958 óta minden járási és megyei versenyt Kaposfő nyert meg, amiről a szertárban lévő oklevelek is tanúskodnak. Három alkalommal országrészi versenyen is részt vettek és nem is rossz eredménnyel; kétszer második és egyszer pedig harmadik helyezést értek el.
A kaposfői testület a megyében is elismert volt. A területi felelős munkákat megszervezték és ezek a felelősök a tűz megelőzése érdekében sokat tettek. Évente legalább három ízben minden lakóházat és gazdaságot megnéztek, felülvizsgáltak. A terménybetakarítós előtt megnézték, hogy hova szándékozik a gazda a takarmányt és a szalmakazlat rakni, ezt ott a helyszínen közösen megbeszélték és felhívták a gazdák figyelmét a tűzrendészeti előírások betartására. A tsz-szervezés előtt a gazda köteles volt az udvarban 200 liter vizet tárolni tűzoltás céljára, a cséplésnél még 800 liter víz volt előírva, amit a csépeltetőnek kellett biztosítani.
1975-ben egyesült a három község tűzoltósága, tehát Kaposfőhöz tartozott még Kiskorpád és Kisasszond község, egy központi parancsnokkal és két egységparancsnokkal. Ettől kezdve a téli szakmai továbbképzést együtt tartották Kaposfőn. Így egységesebb volt a kiképzés és tudtak segíteni a társközségeknek mind a tűzoltásnál, mind a versenyre való felkészülésnél. A tűzoltóparancsnoki teendőket Wéber János 1981-ig látta el. 1981 óta ifj. Maurer József vette át a tűzoltóság irányítását.